Berczelly Csaba

Bero

Becenév:  Bero

Születési dátum: 1970.07.08

Hangszer: basszusgitár, akusztikusgitár, ének

Korábbi zenekarok:
No Biznisz (1991-92), Jericho (1992-94), Wellington (1994-97), Nemesis (2001-2004), Bulldózer (2005-2007)

Jelenlegi zenekarok:
Patrióta, Varga Miklós és a Band(2005-) , Queen Unplugged Project (2004-), Queen Emlékzenekar (2004 -), Acoustic Trio.hu

Szüleim “szerény” Illés-szimpatizánsok voltak, csak a zene szeretetét örököltem tôlük. 12 évvel idôsebb unokatestvérem viszont vásárolta a lemezeket így ismertem és szerettem meg az akkori (és mai?) sztárokat: Bergendy-t, Omegát, Fonográfot, Skorpiót, LGT-t. Késôbb a bátyámmal együtt mi is lemezvásárlók lettünk és az “őszinte kőkemény rock”-korszak (1977-84) szinte minden kapható magyar lemezét megvettük! A társaságban amiben felnôttem mindig fontos volt a zene, ezen belül a rock-irányvonal szeretete.
1985.
Megvettem elsô hangszerem, egy hipergagyi “Orfeus” dobgitárt. Bátyám meg egy Musima basszgitárt vett és be is szállt egy hard-rock bandába. A magyar tv leadta a Live Aid-et, és olyan dózist kaptam a Queen-tôl amit máig nem hevertem ki!
1985-87.
Tanulgattam az akkordokat és az egyszerűbb dalokat.
1988.
Sikerélmény, az első dal amit magam szedtem le: Led Zeppelin- Baby I’m gonna leave you. Tök véletlen megismerkedtem két gitárossal akik basszerost kerestek, a bratyóm hangszerén kisegítettem őket végül ottragadtam. Ezért vagyok ma basszusgitáros. A bandának még neve sem volt, a debütáló buli után fel is oszlott mert beinvitáltak másfél év “hadászati továbbképzésre”.
1988-90.
Az “agresszív imperialista” kapitalizmustól védtem a “békés” szocializmust. Zene semmi.
1991-92.
Bátyus a NO BIZNISZ nevű csapatban basszerozott de már egy Squier- Fenderen, szeptemberben főiskolába ment, a helyét és a hangszert megkaptam.
1992-94.
JERICHO . Váci hm/hr csapat prog. elemekkel. Itt már erősen meg lett tornáztatva a kezem. Ezt a bandát anno, szerették a Metal Hammer-nél. Elég sokat cikkeztek rólunk, ami azért nagy szó volt akkoriban. Lemezig nem jutottunk el, végül a komplett zenekar beépült az akkor alakuló Wellingtonba.
1994-97.
WELLINGTON. A ‘94-ben feloszlott klasszikus Ossian “utózenekara”. Az első “lemezes” zenekarom.’95-ben még nem termett minden bokorban cd!  Akkor ez nagy élmény volt!  A zenekar kifogta azt az időszakot, amikor a hr/hm rohadtul nem ment és így a Wellingtonnak sem. Az ilyenkor szokásos folyamatok elindulnak, személyi ellentétek felszínre törnek és jön az oszlás, szakadás stb. Ez viszont kirívóan csúnya szétválás volt, mai napig emlékezetes maradt számomra!  A zenekar pedig szinte minden nyom nélkül feledésbe merült.
2001-04.
A zene totális abbahagyásán törtem a fejem mikor a jericho-s, wellingtonos zenésztársam, Fábián Zoli felhívott és az átalakuló prog-metál NEMESIS - be felajánlotta a basszgitár posztot! Megtanultam újra basszusgitározni ráadásul (haladva a korral) 5 húron. Mostanság hallgatva a velem készült Nemesis-lemezeket, hát le a kalappal magam előtt! Büszke vagyok rá hogy tagja lehettem ennek a csapatnak, főleg a zenei teljesítménye miatt. Viszont 2004 elején úgy éreztem megtört a lendülete a zenekarnak. Fábiék instrumentális lemezt csináltak amiben én nem akartam részt venni mert nem láttam értelmét a bele fektetendô energiának. Ezért hogy ne hátráltassam a zenekart, békében, barátságban kiléptem.
2004.
Még 2003-ban elkezdtem vágyódni egy “örömzenekar” iránt. Ennek a végterméke a ” QUEEN UNPLUGGED PROJECT ” (QUP) névre hallgató Queen-fanokból álló zenekar melyben akusztikusgitáron játszom. Ebbôl egyenes út vezetett a QUEEN EMLÉKZENEKAR -ba melyben basszusgitározom. Érdekes módon akusztikus gitáron értem el eddig a legnagyobb, értékelhetô sikeremet. A QUP-pal meghívást kaptunk Montreux-ba, a Freddie Mercury emléknapra, ahol a világ legnagyobb Queen emlékzenekarai játszanak.
2005.
Áprilisban meghívást kaptam egy zenekarba, mely Varga Miklós 25. éve tartó profi pályafutásának állít emléket a létével és (kihittevóna) Varga Miklóst kíséri és VARGA MIKLÓS ÉS A BAND névre kereszteltek.
2007.
Patrióta. Na erről legközelebb…