Horváth Ádám

Horváth Ádám

 

Becenév:  Adam Croath

Születési dátum: 1979.10.04.

Hangszer: dob (De egy keveset tudok gitározni és basszusgitározni is…)

Korábbi zenekarok: 
Sad Lions (1993-1995), Kürti-Band (1996), Syracuse (1997), Centuryend (1997-1998), Viola D’Amore (1998-2001), The Dethroners (2001-2007), Cartoon (2006-2008), Kiss The Sky (Jimi Hendrix Tribute) (2008)

Jelenlegi zenekarok:

Patrióta (2008-), Revans Blokk (2008-), Homonyik Sándor (2008-)

1979

-ben születtem a Nógrád megyei Balassagyarmaton. Apukám mint (nagyon is jól- és ön-képzett amatôr) dobos, már kisgyerekkoromban elvitt zenekari próbáira. Ott el is dôlt a sorsom.

1988

karácsonyára kaptam meg elsô saját dobomat, apám kezdett tanítgatni, azóta nincs megállás. Pár hónap után már „zenekart” alapítottunk a szomszéd gyerekekkel. Ez el is tartott néhány évig.

1992-ben volt az elsô koncertünk, az általános iskolánkban.

1994-96 
Eljárkáltam hetente egyszer-kétszer Budapestre, a Szófia utcai OSZK-stúdióba dobolni Jávori Vilmoshoz, akitôl rengeteget tanultam.

1996
-ban volt egy Kürti Band nevu zenekarom, ahol a zongorista sokat piszkált, hogy nagyon „ütemtelen” vagyok, ami akkor baromira zavart. Késôbb rájöttem, ez a megállapítás fontos volt számomra. Így tanultam meg zenekarban dobolni.

1997-98

Syracuse. Az elsô olyan csapat, ami csak barátságon alapult, nagyon kutyaütôk voltunk. Nyáron megalakult a Centuryend, amiben úgy kellett dobolnom, ahogyan azt Juhász Flórián (ma BloodRainbow-gitáros/agy) kitalálta. Tehát: „Ezt hozd lábbal, pergôvel mondjuk twist-et, a kísérôn meg valami független kolompolást, ezt írd le kottába és dobold el visszafelé!” Ez is rettenetesen hasznos volt, mert 17 évesen még lelkes az ember, ha nem normális dolgokat kell játszania.

1998-2001 

Jött a Viola D’Amore, ahol már szerzô is voltam. Zeneileg egy teljes dalom volt, a többit ketten írtuk a gitárossal, a szövegek mint az enyémek voltak. A másodikra is sok szöveget hoztam, de ott már több egész dalom volt. A harmadik már készült, amikor véget ért a történet. Ebbôl a demóból átmentettem egy-két nótát a most induló Revans Blokk zenekarba is, persze átírva, áthangszerelve.

2001-07

The Dethroners. Az elsô profi zenekarom. Nagylemez, TV- és rádiófelvétel, PeCsa, E-klub, Wigwam, A38, Sziget, körbejártuk az országot… mindaz, amirôl réges-régen álmodoztam. Vidéki gyerekként hatalmas dolog volt egy fôvárosi zenekarban játszani, akkor még legalábbis azt hittem. Samutól, a basszerostól sokat tanultam, hogy mi egy dobos szerepe egy zenekarban. „Mi vagyunk a ritmus-szekció, a gépház”. Ha a dob és basszus nagyon együtt játszik, a groove-okat hátrahúzva, ott nagy baj már nem lehet. A második nagylemez, a nemrégiben megjelent Overdriven Silence feldobolása után szálltam ki.

2006

-tól két éven át a Cartoon zenekar dobosa voltam, ahol Jamiroquai számokat játszottunk. Nem az „én zeném”, de le kellett „higgadnom” mint dobos, és ez a zene – jó értelemben véve - alázatra nevel. Minden zenésznek ajánlom, különösen fiatal korban, hogy próbáljon ki minél több stílust, abból rengeteget lehet tanulni!

2007

-ben belefogtam életem idáig legnagyobb zenei vállalkozásába: nekiláttam egyedül megírni és nagyrészt feljátszani egy komplett lemezanyagot. Ebből lett a Revans Blokk zenekar késôbb. Ahol Terman Laci barátom a basszusgitáros.

2008

A változás éve. Barátaimmal megalakítottunk egy Jimi Hendrix tribute triót, ahol metronóm és a korábban jól felállított szabályaim nélkül kalapálhattam. Meghívást kaptam Homonyik Sándor zenekarába és a Patriótába! Profizmus mindkét csapatban. Azt még el szeretném mondani, hogy tizenévesen rongyosra hallgattam a Jericho-demókat, jártam Wellingtonra, rajongásig szeret(t)em a Nemesist. Most meg Beró a „gépház” másik fele, ami ugye nem tölt el rossz érzéssel. 2008-ban volt 20 éve, hogy elkezdtem dobolni, nagyon bizakodóan nézek a következő 20 év elé!